Nosztalgiáztam egy kicsit és két röpke hétvége alatt kivittem gyerekkorom kedvenc (vagy inkább egyetlen) játék franchise-a első részét, mert why not?

Őszintén szólva már nem tudom, honnan jött nekem pár éve a nagy gamer őrület, de nyilván nem a semmiből. Már a PS4/Switch korszakom előtt is játszottam játékokkal vagy ácsingóztam rájuk, és mióta az eszemet tudom voltak rövidebb időszakok, mikor épp rákattantam egy-egy játékra. És honnan máshonnan indulhatott volna ez az őrület, ha nem nagyon fiatal koromból, amikor még kvázi óvodás voltam?

Akkoriban jöttek ki sorban a Tomb Raider játékok, és valamiért ez volt az, amit apa ismert és játszott velük, én meg mindig ott ültem mellette és néztem, ahogy játszik. Néha segítettem neki az ugró vagy kapaszkodó gombot lenyomásában (egy konkrét eset rémlik, mikor már eléggé frusztrált volt a Revelations egyik pályáján, én meg nem nyomtam időben a kapaszkodó gombot, és leesett és meghalt, és picit rám rivallt, dehát jó, vannak ilyen esetek is XD), ha meg ráunt, átvettem a stafétát és… lényegében csak céltalanul rohangásztam, mert nem tudtam, mit kell csinálni, de élveztem, hogy Lara tud szaltózni meg nagyokat ugrani.

Ami azt jelenti, hogy kvázi (emlékeim szerint) egy klasszikus Tomb Raider játékot sem vittem ki. De az idők változnak, mostanában meg sokat nosztalgiáztam YouTube videókkal és elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy szép lassan tényleg igazán végigmenjek a széria darabjain. Vagy legalábbis az első trilógián.

Keep reading

theprojectava:

“Of finding, and losing, and finding again.”

Another remake of a piece I made back in 2017 (here’s the link to the original:)

I'm just here for the cake

Of finding, and losing. And finding again. Or “You make me a believer” I listened to “Believer” by Imagine Dragons while doodling and wel

Tumblr

I really like making these re-draw, because I can 1) revisit lots of beloved concepts and ideas and 2) see how I improved since drawing something for the first time.

theprojectava:

Starlight.

“You know… It does suit you.”

“What?”

“The hair. It looks like starlight.”

I kinda reject everything that happened in the last season… Everything but the hair. Ok, technically, this happened before the last season, but still. Shiro with white hair is life ❤️

dogskun:

I hear waka is a great baker and thoma loves his pies

Emlékszünk még, mikor azt mondtam, hogy valószínűleg a Liberty Ending fog a legjobban tetszeni? Jó, mert én nem. Mikor visszaolvastam az előző posztot, akkor láttam, mit írtam és eléggé meglepődtem, pláne annak fényében, hogy őszintén szólva, ezt a befejezést utálom a legjobban XD Nem tudom, a legtöbben arról beszélnek, hogy az Utility Endingtől a rosszullét kerülgette őket, én a Liberty Endtől érzem ugyanezt.

Keep reading

ydotome:

YoRHa 9-gou S-gata “9S, Nines” (ヨルハ9号S型) - NieR:Automata Ver1.1a - Episode 5

Szóval, igen… véletlenül szedtem össze a srácokat. Hikarival kezdtem, mert ő tűnt a legérdekesebbnek, aztán Temenost akartam még becserkészni (Ishida Akira miatt), de ő a térkép másik felén volt. Partitio pont útba esett és fölszedtem, később meg elkeveredtem Temenost keresve észak felé, úgyhogy Osvald is meglett.

Nade, igazából csak azt akarom mondani, hogy nem tudom, hogyan állok ezekkel a játékokkal. Szerintem eléggé túlértékelt az eredeti OT, és igen, “túlértékeltnek” hívni valamit eszméletlenül pretentious, de nem tehetek róla, annak érzem. Vagyis a történetet… vagy történeteket.

Igazából ez az, ami nekem zavaros az egészben, hogy elvileg van nyolc utazó, mindegyik saját történettel rendelkezik, viszont nincs egy nagy, mindent átfogó sztori. Vagy van, de az a leges legvégén jön be a képbe, és az sem valami nagy. Asszem. Mind1, nem igazán tetszik, hogy egymástól elkülönülő történetek vannak, miközben a szereplők nincsenek a többiek történetére hatással. Úgy vettem észre, ez sokaknak kritikája a játékkal szemben, amin elvileg a második részben javítani fognak.

Viszont a gameplayt dicsérni szokták, és ja, igazából látom, mi benne a vonzó. A break mehanizmus nagyon kielégítő (nem rossz értelemben XD) és igazából könnyen elsajátíthatónak tűnik az egész harcrendszer. Az idegesítő rész a random encounterek, amik tudom, hogy a JRPG-k részét képezik, de basszus, nincs is annál idegesítőbb, mikor mennél a dolgodra, és vmi szaros szörny megállít. Még “viccesebb”, ha még nincs társad és egyedül kell újabb és újabb ellenségeken átverekedned magadat, amiknek nem tudod a gyenge pontját, vagy nem tudod azt támadni, mert nincs mivel.

Még nem tudom, mi lesz a játékok sorsa, de jelen állás szerint ha meg is veszem őket, akkor a második résszel kezdem. Vagy csak azzal játszom. Nem tom, lehet szimplán rossz karakterrel kezdtem, mert Cyrusszal kezdtem (helló, Umehara Yuuichirou!) és elég nyeh volt az ő befejező fejezete az elveszett könyvvel, meg hogy lényegében száműzték az otthonából, de ő ezt nagyon lazán vette. Utána még Olbericet sikerült összeszednem és az ő prológusát is kivittem, de az sem volt annyira bejövős. Lehet csak még idegen volt a gameplay és emiatt sokat bénáztam, azért lett viszonylag negatívabb az élmény.

A második részben Hikari története nem egyedi, de izgalmasabb felütést kapott, utána pedig egyből rohantam a többeket összeszedni, ami azt jelentette, lehetőségem volt úgy is kipróbálni a harcrendszert, hogy nem csak egy karaktert irányítok. Így máris fairebb és érdekesebb lett az egész. Ellenben sajnos sem Partitio, Sem Osvald, sem Temenos sztorijára nem lesz idő a demoban. Ugye, csak három órát lehet vele játszani és 2:33 körül járok, szal nem sok tartalom maradt nekem.

Szal a második rész demoja jobban tetszett, de valahogy még mindig nem fekszik nekem ez a játék, de már elkezdett annyira érdekelni, hogy lehet, egy nap mégis lecsapok rá.

dogskun:

Bebe fuckboy era

miyukiko:

I wanted to draw Yusuke in this iconic outfit and then it became a 90s fashion boys squad 

hottiemcgeecomics: